A felnövekvő generációknál egyre több az agresszió!
A felnövekvő generációknál egyre több az agresszió!
Hogyan lehetséges, hogy napjainkban, amikor a modern nyugati kultúrákban a szülők minden eddiginél jobban bevonódnak a gyereknevelésbe, nemhogy nem csupa kisangyalból áll a felnövekvő generáció, hanem pont fordítva?
Lehetséges, hogy van, amit nem jól tudunk a gyerekeinkről a működésükről és az őket ért tapasztalások hatásairól?
Erre hívja fel a szülők figyelmét sok felmérés például a média hatásairól, illetve arról, hogy hogyan hatnak a gyerekekre, amikor akár családon belüli konfliktusok szemtanúi.
A kutatók óvodás csoportokat figyeltek meg és a megfigyelők háromféle erőszakos viselkedés előfordulását rögzítették:
- Fizikai agresszió: másik játékának elvétele, lökdösődés, rángatás, verekedés
- Kapcsolati agresszió: másik gyerek elküldése, vagy levegőnek nézése, „te nem játszhatsz velünk” típusú viselkedés, hazugságok terjesztése, barátság visszavonása, csúfolódás, a másik letorkolása vagy lehülyézése.
- A harmadik a fenti kettő együtt járását figyelte.
A megfigyelések eredményeit összevetették azzal, ahogyan a pedagógusok és szüleik értékelték a gyerekek viselkedését és a szülők által elmondott tévénézési szokásokat. A kutatás időszakában a gyerekek a vizsgált gyerekek átlag 14 órát töltöttek a tévé képernyője előtt vagy DVD-t néztek vagy tévéműsort.
Első ránézésre a kutatók hipotézise beigazolódott, miszerint minél több agresszív műsort néznek a gyerekek, annál inkább megjelent a fizikai agresszivitás a magatartásmintázatukban.
A meglepetés azonban az volt, hogy azok a gyerekek, akik többnyire oktatófilmeket néztek, azoknál több kapcsolati agresszió volt észrevehető, mint társaiknál. Ezek a gyerekek sokkal basáskodóbbak, akaratosabbak és manipulatívabbak voltak.
A kapcsolat a két tényező között erősebbnek bizonyult, mint az erőszakos műsor és fizikai agresszió együtt járása.
A kutatok megvizsgálták a Disney Channel és a Nickelodeon ilyenfajta műsorait és azt tapasztalták, hogy egyes műsorok félórás epizódjainak nagy része valamilyen kapcsolati konfliktust vázolt fel az idő nagyobb százalékában, míg a megoldásra csak néhány perc jut. Az ovisok még valószínűleg nem tudják összekötni az eseményeket kellő mértékben, nem értik a néhány pillanat alatt kibontakozó „tanulságot” annyira, mint az idősebbek. Így a látott viselkedés válik mintává és a megoldás, mint olyan már elenyészik számukra.
Több vizsgálat is megerősítette, hogy azt a tényt, a gyerekek körében népszerű fél órás tévéműsorok megdöbbentően sok kapcsolati és verbális agresszió fordul elő. Nagyon gyakran tartalmaz letorkollásokat, sértéseket.
Az esetek nagyobb százalékában vagy nevetés a reakció a sértésre, vagy az illető nem is reagál semmit a bántásra.
Pl.: „Hogy vagy képes lehunyni a szemed, abban a tudatban, hogy egy rakás szerencsétlenség vagy?!” Spongya Bob
A két kutató dr. Jamie Ostrov és dr. Dougles Gentlie kutatása nem az egyetlen, ami megkérdőjelezi a gyerekek agressziójának okaira és természetére vonatkozó korábbi felvetéseket.
Mi lehet még a további oka annak, hogy a modern nevelés nem termelte ki a gyerekek egy civilizáltabb generációját?
Amit eddig gondoltunk némileg igaz. Az otthoni konfliktusok, a testi fenyítés, az erőszakos TV műsorok, a kortárs csoport általi kirekesztettség természetesen negatív hatással van gyerekek viselkedésére.
Mi az, ami igazán vissza szoríthatja a gyerekek agresszív viselkedést?
Egy kísérletben arra kérték a gyerekeket, hogy nézzenek végig egy jelenetet, amiben egy pár veszekedett. A vizsgált gyerekek egyharmada a jelenet után viselkedett agresszívan. Dühöngtek, párnákat csapkodtak, kiabáltak.
Azonban volt, aminek csodás hatása volt ugyanezen gyerekek számár az az volt, ha megnézhették, hogy mi volt a konfliktus megoldása, illetve az adott helyzet feloldása.
A további vizsgálatok tapasztalata is az volt, hogy egy vita lehet még oly vehemens is a gyerekeket nem zavarja meg, ha látja a konfliktus megoldását, a kibékülést, illetve a felek megnyugvását! Az a fontos, hogy hiteles és őszinte legyen a felek viselkedése.
Po Bronson and Ashley Marryman: Amit rosszul tudtunk a gyerekekről
Pszichológus, pár- és családterapeuta
(gyerek, serdülő, pár- és családterápia)
(Budán (XII), Dorogon vagy Online)
Write a Comment