| Aberráció | rendellenesség, beteges eltérés az általánostól |
| Abózus | visszaélés valamilyen helyzettel; gyermekek, gyengébbek, nők, alkalmazottak testi, lelki manipulálása, erőszakos „használata” |
| Adoleszcencia | a serdülés kezdetétől a felnőttkorig tartó időszak |
| Afázia | a beszédfunkció agykéreg károsodásból eredő zavara |
| Affektív | érzelmi, indulati |
| Agnózia | a megismerés zavara |
| Agorafóbia | tériszony |
| Agráfia | agyi károsodásból eredő írásképtelenség |
| Agresszió | szándékosan ellenséges viselkedés, a saját cél erőszakos, nagyon erőteljes követése másoknak kárt, fájdalmat okozva (gondolatban, szóban, vagy cselekedetben) |
| Akkomodáció | (Piaget kognitív fejlődési elméletében) a régi séma átalakítása olyanná, hogy az új elem befogadására, értelmezésére is alkalmassá váljon |
| Általános pszichológia | a lélektan központi része, amely a felnőtt egészséges ember lelki jelenségeinek természetét és törvényszerűségeit kutatja |
| Altruizmus | önzetlen viselkedés, amely egy másik ember javát szolgálja úgy, hogy a személy dönthetne másként is, önmaga számára előnyösebben |
| Ambivalencia | ellentétes érzések, késztetések egyidejű megjelenése ugyanazon tárggyal szemben |
| Amnézia | az emlékezet teljes vagy részleges elvesztése |
| Anticipáció | később bekövetkező esemény megsejtése, bejóslása |
| Antiszociális személyiség | a társadalom törvényei és szokásai megtartásának képtelenségével, indulatossággal, valamint a szorongás és bűntudat hiányával jellemezhető személyiség |
| Apátia | az érdeklődés hiánya, közömbösség minden iránt |
| Asszertív tréning | a saját szükségletek hatékony, de nem ellenséges kifejezésének megtanulása és begyakorlása |
| Asszociáció | képzettársítás |
| Attitüd | emberek, eszmék, tárgyak, rokonszenves vagy ellenszenves értékelése; érzelmi és kognitív elemekből kialakult beállítódás |
| Attribúció | tulajdonítás; mások viselkedése mögött lévő okokra történő következtetés. |
| Autizmus | spektrumzavar, állapotok széles spektrumát felölelő gyűjtőfogalom, a spektrumzavar (a kifejezésben a spektrum szó arra utal, hogy az autizmusnak számtalan megjelenési formája van) egy idegi-fejlődési rendellenesség, ami csökkent mértékű társadalmi kapcsolatokban, kommunikációs képességekben, abnormális viselkedési és érdeklődési mintázatokban nyilvánul meg. |
| Autokratikus személyiség | a parancsot és tekintélyt előtérbe-helyező, ellentmondást, vitát, konfliktust rosszul kezelő személy; alázatos és engedelmes a feletteseivel, agresszív és követelő a beosztottaival, rangban alacsonyabbakkal szemben |
|
|
|
| Behódolás | a nyilvános viselkedés megváltozása mások véleményének megismerése után. |
| Belátás | egy probléma megoldásához, egy helyzet új értelmezéséhez szükséges viszonylat, összefüggés hirtelen felismerése |
|
|
|
| Centrális diszpozíció | általános és az egyénre jellemző személyiségvonás (Gordon Allport személyiségelméletében). A legtöbb ember néhány centrális diszpozícióval és sok-sok másodlagos diszpozícióval jellemezhető |
| a családterápia, amely családokkal és intim kapcsolatban lévő párokkal foglalkozik a hasznos változásért és fejlődésért. A családtagok közötti interakciók rendszerét, és ezek változását tartja szemmel és segíthet az egyénnek ezekkel a helyzetekkel hatékonyabban megbirkózni. A családi kapcsolatokat, mint a lelki egészség egyik fontos elemét hangsúlyozza | |
|
|
|
| Depresszió | szomorúsággal, kedvetlenséggel, érdektelenséggel járó hangulatbetegség |
| Drive | motívum, szükséglet, hajtóerő |
|
|
|
| Effektus törvény | az a jelenség, hogy a megerősített válaszok beépülnek, ismétlődnek, míg a többiek kioltódnak |
| Ego | az én; Freud elméletében személyiségünk azon része, amely a valóságelv alapján a külvilággal való kapcsolatot, valamint a belső egyensúlyt tartja |
| Elaboráció | kidolgozás, kimunkálás. Emlékezetünkben, vagy tudat alatt tárolt információk, érzelmi feszültségek egészséges, és eredményes feldolgozása |
| Elfojtás | elhárító mechanizmus, amelyben a kínos emlékek (akaratlanul) kizáródnak a tudatból |
| Elhárító mechanizmus | Freud pszichoanalitikus elméletében az ego által a szorongás elhárítására vagy csökkentésére alkalmazott tudattalan módszer |
| Előítélet | elégtelen tapasztalaton alapuló vélekedés, amelyet statisztikai valószínűség alapján alkalmaznak az egyedire |
| Emóció | érzelem |
| Empátia | beleélés, beleérző megértés |
| Érés | élettani és pszichológiai funkciók feltételeinek kialakulása, a fejlődés egyik eleme; gyakorlással elősegíthető, de az új funkció megjelenésének időpontja csak kismértékben befolyásolható |
| Érzékelés | a megismerési folyamat első eleme, az ingerek detektálása; |
| Észlelés | a fizikai inger megjelenésétől (az érzékelésen keresztül) az élmény kialakulásáig tartó folyamat. A megismerési folyamat második eleme, nem határolható el élesen az érzékeléstől |
| Extroverzió – introverzió | személyiségdimenzió amelyet először Jung írt le. Azt jelzi, hogy mennyire fordul az ember befelé, önmaga felé, illetve kifelé, a külvilág felé |
|
|
|
| Facilitáció | megkönnyítés, serkentés; az ingertovábbítás, valamint a pszichés jelenségek események kiváltása, elősegítése |
| Fenomenológia | az egyén szubjektív élményeit és egyedi észleleteit tanulmányozó pszichológiai irányzat. Az események megértését az egyén nézőpontjából vizsgálja. Ennek az irányzatnak talán legismertebb része a humanisztikus pszichológia, amely sok irodalmi és bölcsészeti elemet is tartalmaz |
| Figyelem | az észlelés összpontosítása, amelynek következtében az ingerek egy korlátozott köre hangsúlyosabban tudatosul |
| Fixáció | a pszichoanalitikus elmélet szerint a fejlődés egy korábbi szintjéhez (tárgyához) való túlzott kötődés, megragadás; a fejlődés elakadásának egyik lehetséges oka |
| Fóbia | erős félelem, szorongás valódi ok nélkül |
| Frusztráció | akadályoztatás, csalódás, vereség esetén fellépő, feszültséget okozó kellemetlen élmény |
|
|
|
| Generalizáció | általánosítás, kiterjesztés. A kondicionálásban felismert jelenség, amikor egy meghatározott ingerre kialakult feltételes választ más, hasonló inger is kiváltja |
| Genitális | a nemi szervekkel kapcsolatos |
| Genitális szakasz | a pszichoanalitikus elmélet szerint, a pszichoszexuális fejlődés utolsó szakasza |
| kifjezetten gyerekekre teenagerekre és az ő problémáikra fókuszáló terápia típus | |
|
|
|
| Habituáció | megszokás: a válasz erősségének csökkenése egy megszokott ingerre; a tartós ingerek megszokása olyan mértékig, hogy észre sem vesszük őket |
| Halálösztön | Freud elmélete szerint az ember egyik alapösztöne. Rombolásban, agresszióban nyilvánul meg. Késői műveiben inkább az agresszió kifejezést használja szembeállítva az életigenlő libidóval. |
| Hallucináció | érzékleti élmény, külső kiváltó inger nélkül; a belső ingerek külsőként történő megélése |
| Hipnózis | módosult tudatállapotot létrehozó módszer. A hipnotizált személy számára a külvilág ingereinek jelentősége csökken, a belső késztetések szimbólumokon keresztül, szabadabban jelennek meg, mint éber állapotban. A hipnotizőr verbális kapcsolat segítségével vezeti az élményt. |
| Hisztéria | a neurózisok egyik fajtája. Fokozott érzékenység, kiegyensúlyozatlanság jellemzi. A lelki konfliktusok gyakran testi tünetekben jelentkeznek. |
| Humanisztikus pszichológia | olyan pszichológiai irányzat, amely az ember egyediségét, a feltétlen elfogadást, a megértést, a be nem avatkozást hangsúlyozza. |
|
|
|
| Id | Freud háromrészes személyiségmodelljének az ösztönkésztetéseket, (libidót) energiákat, tartalmazó, az öröm-elv alapján működő része. |
| Identifikáció | azonosulás. A társas szerepek gyermekkori elsajátításának folyamata, amelyben a gyermek azonosul a számára vonzó (esetleg félelmetes) mintát jelentő személlyel (pl:szülővel). |
| Identitás | azonosság, önmagára találás. A személyiségfejlődés fontos eleme, amelynek alakítása egész életünkön át, inkább lépcsőzetesen, mint folyamatosan történik. |
| Intellektualizáció | olyan elhárító mechanizmus, amelyben a személy úgy próbál megszabadulni egy fenyegető helyzettől, hogy elvont, intellektuális fogalmakban kezeli azt. |
| Intelligencia | az a jellemző, amit az intelligenciatesztek mérnek. Problémamegoldás, gondolati rugalmasság, elvont fogalmakban gondolkodás, tanulási képesség, beszédkészség, ítéletalkotás, téri képzelőerő, kézügyesség, kreativitás, a meglévő ismeretek egyaránt részei az intelligenciának. |
| Introspekció | önmegfigyelés; saját tudattartalom, saját élmények, saját érzések leírása |
| Introverzió | befeléfordulás. Lásd még extroverzió-introverzió. |
| IQ | intelligencia hányados. Az intelligencia teszt alapján mért érték és a vizsgálati személy életkorának hányadosa. |
|
|
|
| Katarzis | érzelmi vagy indulati feszültség csökkentése, megfogalmazása szóban vagy fantáziában |
| Képesség | fizikai és szellemi teljesítményre való alkalmasság, élettani és pszichikai feltételek, adottságok és szerzett készségek együttese |
| Készség | a tudatos tevékenység automatizált összetevője |
| testi, érzelmi, mentális kimerülés hosszantartó stressz, extrém felelősségvállalás, teljesítménykényszer következtében | |
| Kognitív | megismerő, gondolati |
| Kognitív disszonancia | az egyén ismeretein, vélekedésein, meggyőződésein belüli ellentmondás |
| Kognitív pszichológia | olyan pszichológiai irányzat, amely a mentális folyamatokat hangsúlyozza a lelki jelenségek és a viselkedés tanulmányozása során |
| Kongruens | összeillő, megegyező |
|
|
|
| Latens tanulás | olyan új ismeret megszerzése, amely még nem jelent meg a viselkedésben |
| Lelkiismeret | szándékainkat, cselekedeteinket értékelő magasabbrendű lelki funkció |
| Libidó | Freud elméletében az id pszichikai energiája. A szeretet és szexualitás mozgatója. |
| Longitudinális vizsgálat | olyan kutatási módszer, amelyben az egyént hosszabb időn keresztül vizsgálják időszakonként elvégezve a méréseket |
|
|
|
| Manifeszt álomtartalom | az a része az álomnak, amelyre emlékszünk |
| Meditáció | módosult tudatállapot, amelyben az egyén, elhatárolódik a külvilágtól, figyelmét beszűkíti a belső élményekre, vagy sugalmazott(nak vélt) gondolatokra |
| Megfigyeléses tanulás | mások viselkedésének megfigyelése és a viselkedés eredményének megjegyzése által létrejött tanulás |
| Mentális | értelmi, észbeli, gondolati, pszichikus |
| Mentálhigiéné | lelki egészség elősegítése, fenntartása, mentális betegségek, zavarok megelőzése |
| Mentális kor | Binet által az intelligencia mérésére bevezetett mértékegység, amely kifejezi, hogy a vizsgált gyermek teszt alapján mért teljesítménye milyen életkorúak átlagának felel meg |
| Mentális modell | egy a valóságban meglévő rendszerről alkotott gondolati egység, amely a jelenséget és az összefüggéseket is tartalmazza; egy konkrét feladat mentális reprezentációja |
| Mentális reprezentáció | tárgyak, események, viszonylatok, összefüggések belső leképzése |
| Motiváció | szükséglet-kielégítést és célirányos viselkedést kiváltó késztetés |
| Motívum | olyan tényező, amely megszabja, vagy módosítja törekvéseinket, cselekedeteinket |
| némaság, az alkalmazkodó viselkedés zavara | |
|
|
|
| Nárcizmus | önszeretet, önimádat. A pszichoanalitikus elméletben a pregenitális fejlődés velejárója. Amennyiben felnőttkorban is dominánsan jelentkezik, egészségtelen. Az elnevezést a mitológiai Narcisról kapta, aki saját tükörképe iránti szerelemből öngyilkos lett. |
| Neurózis | a nem organikus hátterű mentális betegségek gyűjtőneve. Az egyén képtelen szorongásaival és konfliktusaival megküzdeni, ezért tüneteket produkál, rosszul alkalmazkodik környezetéhez. |
|
|
|
| a technológiai haladással együtt megjelent az igény és a lehetőség, hogy a terápiák ne csak a szokásos terápiás közegben legyenek, hanem az online tér lehetőségeinek kihasználásával, akár az otthonunkból, akár külföldről is igénybe vehessünk ilyen szolgáltatásokat | |
| Ontogenezis | egyedfejlődés |
| Orális szakasz | a pszichoanalízisben a pszichoszexuális fejlődés első szakasza, amelyben az örömérzés a szájhoz kötődik |
| Ödipusz konfliktus (komplexus) | Freud pszichoanalitikus elméletében a pszichoszexuális fejlődés fallikus szakaszában jelentkező konfliktus, amelyben a gyermek az ellenkező nemű szülőhöz vonzódik, az azonos nemű szülőt pedig vetélytársnak tekinti |
| Önmegvalósítás | a személy alapvető késztetése arra, hogy kiteljesítse a benne rejlő lehetőségeket |
| Örömelv | Freud pszichoanalitikus elméletében az „ösztön én” által követett stratégia, amely azonnali kielégülésre tör |
| Ösztön | veleszületett, célvezérelt fajspecifikus késztetés, amely megjelenik a viselkedésben is |
|
|
|
| Paranoid szkizofrénia | üldöztetéses téveszme |
| a párterápia a családterápiához hasonlóan rendszerszemléletű terápia, ami azt jelenti, hogy nem a pár tagjainak egyéni problémáit helyezi középpontba, hanem a két fél együttműködését | |
| Percepció | észlelés |
| Perceptuális elhárítás | az a folyamat, amelyben az észlelési rendszer már a tudattalan szintjén kiszűri a szorongást keltő információkat |
| Pozitív megerősítés | a kívánatos válasz jutalmazása, társítása egy kellemes ingerrel |
| Proaktív interferencia | a korábban tanult ismeretek zavaró hatása az új ismeretek tanulása, felidézése során |
| Projekció | kivetítés; elhárító mechanizmus, amellyel saját nem kívánatos érzéseinket, szándékainkat másokénak tulajdonítjuk |
| Projektív teszt | olyan személyiségvizsgáló eljárás, amelyben a vizsgált személy saját belső élményeit, tartalmait, értelmezéseit vetíti ki a tesztre. |
| Pszichoanalízis | Freud által kidolgozott és követői által továbbfejlesztett elmélet és eljárás a neurózisok gyógyítására |
| Pszicholingvisztika | a nyelv és a nyelvelsajátítás pszichológiai szempontú vizsgálata |
| Pszichológia | lélektan, lélektudomány az ember lelki működéseivel, mentális folyamataival, a gondolkodással, érzelmekkel és viselkedéssel foglalkozó tudomány |
| Pszichoterápia | az ember lelki zavarainak, problémáinak kezelése lelki eszközökkel, módszerekkel |
| Pszichoszomatika | testi betegségek pszichés okainak vizsgálatával foglalkozó tudományág |
| Pubertás | a nemi szervek biológiai érésének és a másodlagos nemi jellemzők (szőrzet, emlők) kialakulásának időszaka |
|
|
|
| Racionalizáció | elhárító mechanizmus, amelyben a személy úgy tartja fenn önbecsülését, hogy kézenfekvő és elfogadható indokokat kapcsol impulzív vagy kevésbé elfogadható eredetű cselekedeteihez |
| Reakcióidő | az inger megjelenése és a válasz között eltelt idő |
| Reakcióképzés | elhárító mechanizmus, amelyben a személy úgy tagadja meg helytelenített viselkedését, hogy motívumával szembenálló tendenciát hangsúlyoz, de eredeti vágyának szükségleti feszültsége rejtve fennmarad |
| Regresszió | visszatérés egy korábbi fejlődési szakaszban tanult, és ott még természetes, primitívebb, gyermekibb válaszmódhoz |
| Relaxáció | az izmok ellazításának következtében létrejövő szellemi és érzelmi ellazulás. |
| Represszor | elnyomó, elfojtó; a környezet ingereit az indokoltnál kevésbé érzékenyen figyelő, arra visszafogottan reagáló személy |
| Retroaktív interferencia | a később tanult ismeretek zavaró hatása a korábban tanultak felidézésére |
|
|
|
| Stressz | fokozott készenléti állapot; „harcolj vagy menekülj” helyzetekre adott fiziológiai és pszichés válasz |
| Szemantika | jelentéstan: a nyelvtudománynak a nyelvi formák jelentésével foglalkozó ága |
| Szemantikus háló | az emlékezetben tárolt fogalmak és kapcsolatrendszerük amely az összefüggéseket, viszonylatokat is tartalmazza |
| Személyiség | jellemző vonások, irányultságok, gondolkodásmód, érzelmek, kapcsolati minták egyedi szerveződése, amely meghatározza döntéseinket, cselekedeteinket, és azzá teszi a személyt aki |
| Szenzitizátor | a környezet ingereit érzékenyen figyelő és arra fokozottan reagáló személy. |
| Szenzomotoros szakasz | a Piaget által definiált kognitív fejlődés első szakasza, amely ∼2 éves korig tart. A gyermek ekkor fedezi fel az érzékletek és a mozgás kapcsolatát. |
| Szignáldetekciós elmélet | a zajos környezetből származó ingerek érzékelésének tör- vényszerűségeivel foglalkozó elmélet |
| Szkizofrénia | a mentális betegségek egy csoportja, amelyben az érzelmek, a gondolkodás és a viselkedés súlyosan zavart |
| Szocializáció | a társadalmi normákhoz való viszony kialakulásának folyamata |
| Szociális tanuláselmélet | az egyéni jellemzők és viselkedés alakulása a társas környezet hatására |
| Szomatikus | testi, testre vonatkozó |
| Szomatikus idegrendszer | a perifériás idegrendszer azon ága, amely az agyat és a gerincvelőt az érzőreceptorokkal, az izmokkal és a testfelszínnel köti össze |
| Szorongás | a homályosan meghatározott veszély előérzete, amely nyugtalansággal, feszültséggel, aggodalommal, testi tünetekkel jár együtt |
| Sztereotípia | emberek, jelenségek egy csoportjáról alkotott séma. A gondolatainkba elsőként betolakodó gyakori asszociáció |
| Szuperego | felettes én: Freud személyiségelméletében az erkölcsiséget, normákat, lelkiismeretet, elvárásokat tartalmazó rész |
| Szükséglet | hiányállapot |
|
|
|
| Tanult tehetetlenség | a közömbösség és tehetetlenség állapota, amely elkerülhetetlen traumák következtében alakult ki |
| TAT (Thematic Appercepcion | projektív tesztek egyik típusa, amelyben képeken bemutatott jelenetekhez fűz történetet a vizsgált személy |
| Téveszme | egyes pszichotikus betegségekre jellemző hamis tudattartalom, a valóság súlyosan téves reprezentációja |
| Tipológiák | típuselméletek. Olyan elméletek, amelyek szerint az emberek csoportokba sorol hatók közös jellemzőik, személyiségvonásaik alapján |
| Többszörös személyiség | két vagy több egységes és jól kifejlett személyiség létezése egy emberben. |
| Trauma | súlyos, roncsoló, hirtelen, váratlan sérülés. Testi és lelki értelemben is. Olyan |
| Tudat | az ember lelki életének adott, aktuális, ébrenléti szakasza. A jelenben zajló külső és belső folyamatokat (gondolkodást, figyelmet, a valóság pszichikus visszatükrözését, emlékezeti keresést) figyelő, ellenőrző, irányító rendszer. |
| Tudatelőttes | emlékek, gondolatok, amelyek pillanatnyilag nem részei a tudatnak, de oda beemelhetők, szükség esetén hozzáférhetők |
| Tudattalan | olyan emlékek, vágyak, impulzusok lakhelye, amelyek hozzáférhetetlenek a tudat számára. A pszichoanalitikus elmélet szerint az „id” és az „elfojtások” itt találhatók. |
|
|
|
| Viselkedéslélektan | a pszichológiát, mint a viselkedés tanulmányozását írja le. Az elemzés számára elfogadható adatokat a megfigyelhetőkre korlátozza |
| Vonás | a személyiség olyan állandó jellegzetessége, amely alapján jellemezhető |
