Az erőszakmentes, magabiztos (asszertív) kommunikációról Mindenkinek!

Párokkal, családokkal történő munkám során sokszor tapasztalom azt, hogy nem, vagy nem megfelelően kommunikálnak a felek egymással. Nem tudják megfelelően kifejezni az érzéseik, az igényeiket és szükségleteiket. Az asszertív viselkedés/kommunikáció ebben tud segíteni.  

Az asszertív viselkedés igazából nem jelent mást, mint önbizalmat, az érzések, igények nyílt kifejezését, a jogainkért való kiállást, és a negatív érzelmek vállalását!

Ennek érdekében tudatosítani érdemes, hogy az önkifejező magabiztos viselkedés alaphelyzete, valamely igény, kérés (ami reális) zavarmentes kifejezése, ami éppúgy természetes emberi jogaink közé tartozik, mint a nekünk nem tetsző helyzetek, kérések visszautasítása.

Vagyis igényeink nyílt vállalása nem kell, hogy más számára kellemetlen legyen, vagy agresszíven érjük el céljainkat. Az önkifejezés lényege, hogy jogunk van kérni és visszautasítani anélkül, hogy ezzel mások jogait sértenénk. Ezzel ellentétes az agresszív viselkedés, ahol bizony mások jogainak csorbítása az eredmény.

 

Nézzük meg a különbséget!

 

1. Az agresszív kommunikáció modellje szerint:

 

Példa:

Azért hagytalak ott tegnap egy szó nélkül (büntetés), mert egy mogorva dög vagy (sértés). Soha nem szólsz hozzám (általánosítás), és mindig felidegesítesz (saját érzéseinkért való felelősség átruházása). A barátaiddal bezzeg mindig jópofizol (általánosítás), szemét vagy (sértés). Ne merj hozzám szólni többé (fenyegetés)!

Ez a fajta kommunikáció tartalmaz, általánosítást, összehasonlítást, sértést, erkölcsi ítélkezést, fenyegetést, büntetést, az érzéseinkért való felelősség átruházását tartalmaz.

 

2. Az asszertív vagy erőszakmentes kommunikáció szerint:

 

Példa:

Amikor tegnap a villamoson nem szóltál hozzám (tény), elég magányosan éreztem magam (érzés). Azt gondoltam, biztos valami bajod van velem (gondolat). Jó lenne, mikor veled vagyok azt éreznem, hogy te is velem akarsz lenni és jól érzed magad (igény). Szeretném, ha máskor nem utaznánk némán együtt, hanem elmondanád, ha valami bajod van (kérés).

Ennek a fajta kommunikációnak az eszközei: tény, érzés, gondolat/vélemény, igény, kérés.

 

Probléma esetén, melyik esne jobban?

Az elsőben általában csak azt hallható meg, hogy dögnek minősítettek, aki nem tud mást, csak felidegesíteni a másikat és hogy folyton így viselkedek. Ettől a negatív értékítélettől már nem hallható meg, hogy milyen érzés volt a másiknak az adott helyzet, vagyis változtatni biztosan nem fogunk és már nem is akarunk!!

Ellenben a második példából az hallható ki, hogy a múltkori eset rosszul esett a másiknak és azt gondolta, hogy nem is akar vele lenni. Érteni lehetett, hogy mire gondolt emiatt és még azt is meghallható, hogy milyen igényei lennének legközelebb.

Mivel magáról beszélt és az érzéseiről, nem a másik felet minősítette, így eljutott a megfelelő információ a megfelelő helyre! Működött az önérvényesítés és így változtatni is könnyebben lehet.

Mindennapjainkban fontos lehet minden korosztály számára, hogy különbséget tudjon tenni a kommunikációs stílusok között és maga is gyakorolhassa azt. Főként a magabiztos kommunikáció eszközeivel való bánásmódot és megtapasztalhassa, milyen más érzés a kommunikáló feleknek ilyen eszközökkel megoldani a problémákat.

(Forrás: Interaktív Játéktár, Agressziókezelés és toleranciafejlesztés az iskolában, Kompániafüzetek, 2009)

Somogyi Kata

Pszichológus, pár- és családterapeuta

(gyerek, serdülő, pár- és családterápia)

(Budán (XII), Dorogon vagy Online)