Blog

Szorongás (III. rész) “Kerüljük el az elkerülést”

Furiszony

Furiszony, furiszony tűnj el gyorsan óriás iszony

menj el örökre, mert te oly rémisztő vagy!

Ha meg is látogatsz, ne gyere ide közel óriás iszony,

maradj kint az udvaron!

Néz be hát az ablakon és én látni fogom,

hogy nem is vagy rémisztő!

(8 éves kislány saját költeménye, verses-mondóka formájában, félelme elűzésére)

 

A szorongás témáját folytatva, szerettem volna megosztani ezt a versikét, ami nagyon jól mutatja, hogy a gyerekek milyen változatos utakat választanak, hogy megszabaduljanak kellemetlen gyakran szorongató érzéseiktől, félelmeiktől. Ahhoz, hogy egy egyénre jellemző “megoldás” megszülessen, nagyon fontos a megértő, támogató, érzelmi biztonságot nyújtó közeg.

Amikor valami félelmetessel akad dolgunk, akkor négy lehetőségünk van:

  1. Elkerüljük, vagyis biztonságos távolságban maradunk a helyzettől. Ha ez sikerül, akkor ugyan a szorongást elkerüljük, de ezzel ki is zárjuk magunkat egy csomó jó élményből. Például a gyerek, aki nem mer elmenni az oszálykirándulásra, mert fél buszozni, ha otthon marad azzal a szorongató helyzetet és az ezzel járó érzést elkerülte, de kimaradt egy élvezetes élményből, sőt utólag még rosszul is érzi magát mikor a többiek élménybeszámolóját hallgatja. A szorongás pedig csak fokozódik.

A szorongás elleni küzdelem, egyik jelszava: “kerüljük el az elkerülést”!

A gyerekeknek élményre van szükségük ahhoz, hogy biztonságérzetük fejlődjön és kialakuljon önbizalmuk.

 

  1. Elmerülésről, akkor beszélünk ha nem sikerült elkerülni a félelmetes helyzetet és a szorongás maga alá temet, elmerülünk benne. Ez a tipikus “átcsapnak a hullámok” felettünk érzés. Viselkedéses tünetei ennek az állapotnak, amikor a gyerek például, sír, zokog, hisztizik, nem hallja amit mondunk és az észérvek egyáltalán nem hatnak. Az is lehet, hogy dühöng, agresszívvé válik, esetleg túlpörögve rohangál ide-oda.

Ezek azok a pillanatok, amik nagy stresszel járnak a gyerekeknek és rettentően frusztráló a szülőnek. Ilyenkor nem lehet elérni a gyereket és nem lehet vele kommunikálni. Az érzelmek elborítják és felülírnak minden mást. A gondolkodó agy bekapcsolására várni kell!

Az egyetlen dolog, amit tehetünk az ilyen állapotban lévő gyerekkel, hogy testi kontaktust létesítünk vele, ha lehetséges. A közelségünk, vigasztalásunk, együttérzésünk és megerősítésünk, ami segíthet.

 

  1. Fogcsikorgatás, arra utal, amikor összeszorított foggal, megfeszült izmokkal igyekszünk túlleni valamin, amit nagyon kellemetlennek tartunk. Ha csak egyszeri eseményen akarunk túlesni, a dolog még működhet is, de ha tartósan akarjuk ezzel a módszerrel a szorongást leküzdeni, arra nem igazán alkalmas.

A gyerek, aki a kalandparkban retteg egy kötélbe kapaszkodva átcsúszni egyik állomásról a másikra, lehet ugyan hogy, megteszi és mégis átcsúszik, hogy nem tartsák gyávának az osztálytársai, de biztosan csak arra fog figyelni, hogy mikor éri már el a túloldalt és elfelejti átélni a csúszás élményét és a kaland izgalmát. Vagyis joggal fog félni ugyanúgy a következő ilyen alkalommal. Ebből ugyanis nem tanulta meg, hogy a helyzet biztonságos és élvezhető. Nehéz észrevenni sokszor, hogy miről is van szó, hiszen kívülről azt láttuk, hogy meg tudta csinálni, akkor miért fél mégis legközelebb is?

 

  1. Szembenézés- átérzés, a legtöbb gyerek bosszús lesz, ha arra bíztatjuk, nézzen szembe félelmeivel. Teljesen jogos részükről és a szülő részéről is, hogy nem akarják kitenni gyermeküket rossz érzéseknek. Mégis fontos, hogy erre bátorítsuk őket, ebből tudják megtanulni, hogy van elég erejük bátorságuk szembenézni és átérezni a helyzetet.

Hogyan tudunk segíteni gyerekeinknek, hogy ezt meg is tudják tenni?

Először is fel kell hagynunk azzal, hogy megjutalmazzuk az elkerülést. Amikor azt mondjuk: “Ha félsz akkor nem kell kipróbálnod”-ezzel az elkerülést támogatjuk.

Ha viszont kikényszerítjük, hogy megtegyen valamit, amit nem akart, akkor a fogcsikorgatásra kényszerítjük, de leginkább az elmerülés felé sodorjuk. Az “ess vérge túl rajta, de ne legyen hiszti” típusú mondatokkal efelé hajtjuk a gyereket.

Segíthetünk szülőként és szakemberként is a gyerekeknek (és igazából bármelyik korosztálynak) abban, hogy szembe tudjanak nézni félelmeikkel.

Példa: Az iskolai színdarab bemutatóján a főszereplő bebújik az ágy alá és nem hajlandó előjönni, ez az elkerülés egy durva formája. Ha mondjuk zenét hallgat , hogy elterelje figyelmét félelmeiről, az enyhe elkerülés. A szembenézés azt jelenti, hogy kitesszük magunkat a rossz érzéseknek, de csak annyira, hogy ne merüljünk el. Szülőként mondhatjuk: “ha most hazamegyünk elmúlik a rossz érzésed, de úgy gondolom meg tudsz birkózni egy vacak érzéssel. Láttam már máskor is milyen klasszul csináltad. Szeretnéd, ha segítenék felidézni a legutóbbi ilyen alkalmat?”

Ha a gyerek nem fogadja el a segítséget, akkor az elmerülés állapotában van, vagyis még több vigasztalásra van szükség, mielőtt készen állna a következő próbatételre.

Fontos, hogy a gyerekeknek időt kell töltenie a “határon”, ahhoz, hogy dolgozni tudjon a félelmeivel. Finoman toljuk a gyerekeket saját határukig, de ő mondhassa meg meddig érzi magát biztonságban és maradjunk a közelben.

Ha elérkezett a biztonságérzet határa, ott pihenjünk meg, hogy nehogy elmerüljön, de ne engedjük visszafordulni, hogy ne legyen elkerülés a vége. Együtt lehet haladni a “félelmetes” úton, de néha meg is kell állni és megpihenni.

Például: “ bemegyünk, de fogom a kezed, ameddig te akarod, amíg csak úgy nem érzed, hogy biztonságban vagy és készen állsz”

Bele kell nyugodni abba is, hogy nem fogjuk tudni elejét venni minden elkerülésnek és elmerülésnek, de ne adjuk fel!

Haladjunk lassan, a gyerek tempójához alkalmazkodva, arra gondolva, hogy ez az út vezet oda, hogy azt lássuk, kiegyensúlyozott, félelmeivel és a nehézségekkel megküzdeni tudó gyereket neveltünk, aki élvezni is tudja a kalandokat.

(Forrás: Lawrence J. Cohen: Legyőzzük a félelmet! – Kulcslyuk Kiadó, 2013)

Szorongás (I. rész)

Szorongás (II. rész)

Somogyi Kata

Pszichológus, pár- és családterapeuta

(gyerek, serdülőpár- és családterápia)

(Budán (XII), Dorogon vagy Online)

2 Comments

Write a Comment